Útibeszámolók 6. - Lóháton Tündérországban

2025. augusztusában a Lóháton a világ csapata egy különleges világ (székely) kapuján léphetett be. Székelyföld szívébe szólt a hívás, Korond környékére, kerekerdő közepén egy kicsi kerek ház, kerek sátorhajléka, egy kazak jurta szolgálta bő másfél hétig testünk-lelkünk egészségét. Erdély, vagyis Tündérország feltárta kincseit lóhátról is, azon a vidéken, ahol még a magyar szó is kedvesebb.

Zeteváraljai víztározó, Hargita megye

A Nomád Lovasudvar gazdái Panni, Zoli és a lányaik, egy nagyrészben önellátó kis farmon élnek 4 km-re a legközelebbi településtől, kutyákkal, cicákkal, szárnyasokkal és egy rendkívül kedves tehénkével, akinek hatalmas lelke van és van, hogy tejet is ad. Minden évben megosztják hétköznapjaik csodáját nyitott szívű lovasokkal is, a világ minden tájáról, néhány kis létszámú, exkluzívabb lovastúrán is. Ezek a programok nem csak magyar, de angol, román és kérésre holland idegenvezetővel is igénybe vehetőek. Miről szól ez a bő másfél hét a legendák földjén, ahol a természet bujasága még a hétköznapok díszlete, forrásvíz folyik a csapból és szeretettel együtt sül a reggeli kenyér is? Egy részét megpróbáljuk visszaadni írásban is.

A Keleti-Kárpátok ölelésében pattantunk lóhátra a legendák földjén, ahol minden egyes patanyom után újabb mese fakad a hegyoldalban. Egy darabka természet, amelyet megszelídíteni vétek lenne, megismerni viszont igazi kiváltság. Az egyetlen hely Európában, ahol a medvék szabadon élesíthetik a körmeiket az égbeszökő fenyveseken, ahol a farkasüvöltés a holdig is elér tán, és a hiúzok nesztelen léptei kísérik a vándor útját.

Az első közös reggeli számtalan csodát hozott magával a kicsi kerek házban, kilátással a ménesre. A lovak már sejthették talán, hogy újabb kalandok várnak rájuk és sok-sok hegyi kilométer. A csapból kristálytiszta forrásvíz folyt, fogyasztásra és zuhanyzásra is ideális választás, melyből tea is főtt a szezonális gyógyfüvekből, miközben kisültek a medvehagymás kiflik is. Előbújtak lassan a hatalmas uborkák is a veteményesből, majd a paradicsomok is.

Egyszerűen látszik, hogy ezen a vidéken ha valamilyen magot ledugnak a földbe az ki is nő, ízes és hatalmas is lesz. A veteményes mulcstakarót nem kapott, illetve eredetileg igen, de a keresztes viperák kedvelt fészkelő helyévé vált és a patkányok sem vetették meg, így felszámolásra is került gyorsan helyi sajátosságok okán a földtakarás. Azért a viperának megágyazni talán mégse kell, lehet ez ilyen íratlan helyi bölcselet is. Elfér számos másik igazság mellett.

Kávéval és medveközpontú gondolatokkal, történetekkel múlattuk az időt, illetve kísértük az idő múlását, mely egy kicsit visszalassult az élhető, és élvezhető tartományokba.

Az 5 napos vándortúra előtt, egy jó tündér Firtos áldását kérve lépdeltünk fel kicsi székely lovaink és egy elnyűhetetlen, de annál érzékenyebb lelkű piszkosfakó huculka hátán. Inkább olyan első közös próbalovaglás volt ez, de azért fél szemét még a helyi jótündér is rajtunk tartotta.

Számos mese élő világa, legenda őrzi a végtelen Kárpátok nemes vonulatát, mely táncba hívta sok író legszebben fogó tollát is.

“Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés - A havasi faluk háta mögött az égnek egy zord gondolata beléhullott az erdők méhébe, s rá felzúgott a csend. S felébredtek a fák, a víz és minden ékessége a földnek.” /Tamási Áron - Szerelmes csillag - Tüzet vegyenek! c. novellája/

A tündérmítoszok ősvallásunk részét képezik, melyek szerint a történelem előtti időkben tündérek érkeztek a Tejútról és az Esthajnalcsillagról hazánk földjére. Istennői, teremtőképességekkel rendelkeztek, és gyakran estek szerelembe földi emberekkel. E régi vallás nyomai ma is fellelhetőek Székelyföldön, Erdélyben. /Wikipedia/

Hát…innen indultunk, vagyis a Nomád Lovasudvarból, Korondról. Jól lakottan, másnap reggel, hogy aztán a természet zavartalan szimfóniáját hallgathassuk patahang kísérettel közel egy hétig, embert se látva sokat. Teltek az órák, a napok, fogytak a kilométerek, olyan 130 is belőlük talán. Medve megmutatta magát lóhátról is, nem csak a lábnyomát, de csak olyan kicsike, egy éves forma. Kiváncsian kétlábra állt, mikor meglátta a közeledő lovasokat, majd hátrált gyorsan nehány méter, majd újra kétlábra állt, kíváncsiskodott tovább, aztán elszaladt. A bokorban még hallottuk ahogy neszezik, szöszmötöl, de többet nem mutatta barna alakját. Fiatal jószág lehetett, az anyja már elzavarta az új bocsok miatt, de hagyhatta még a saját vadászterületein élelmet keresni. Nőtt arrafelé vadmálna sok, látszott, hogy meg-meg volt dézsmálva, nekünk keveset hagytak. Sok-sok felforgatott kővel is találkoztunk, melyben a hangyatojások fehérjedús táplálékot jelentenek az ilyen jószágoknak. Síppal (dobbal, nádihegedűvel - a szerk) lépdeltünk közösen kitartó hátasaink hátán, nehogy meglepjük a medvekomát. Vándortúránk során nagyon kedves vendéglátókkal hozott minket össze a sors, és Zoli. Volt ahol fürdődézsa is fogadott, hogy regenerálhassuk megfáradt tagjaink. Lépten nyomon iható források, patakok keresztezték az utunkat, lovaink ki is használták a lehetőséget minden egyes alkalommal.

Kevés ilyen hely lehet már a világon, ahol leteszi a ló a fejét és ott forrásvíz fakad, hogy szomját oltani tudja, megtörve a dús legelők monotonitását két fenyves között.

A rendkívül változatos terepviszonyok változatos, de megfontolt lovaglást tettek lehetővé, és néhány helyen megkövetelték a gyalogos haladást is ló mellett. Jól is esett a változatos mozgásforma, dolgozni is egy kicsit, nem csak a lótól várni el ezt. A rohanás megszűnt, de azért néhány hosszabb vágtával is meg lehetett színesíteni a kirándulást. Panni minden este terülj-terülj asztalkámat varázsolt, hol a vendégházakba, hol a buja vadvilág kellős közepére, ahol ugyan sátrazhattunk volna, de inkább a csillagok alatt aludtunk. Volt olyan is, hogy aludhattunk volna a csillagok alatt is, de inkább sátraztunk. Ahogy éppen alakult, de Panni mindig vigyázott rá, hogy éhesen senki ne maradjon, szívvel lélekkel készített finomságai megkoronázták a páratlan lovas élményt is.

Kísérő hátasaink érdemelnek néhány külön szót is. A székely ló fajtarekonstrukciója kiemelt szerephez jutott hazánkban is, nem csak hagyományőrző, de kimagasló használati értéke miatt is. Kis méretű, rendkívüli állóképességel rendelkező stabil léptű jószágok. A kiváló idegrendszerre garancia a több évszázados hadászati múlt, melyet a XIX-dik században arab- és angol telivérekkel is kereszteztek. Ma nincs egy egységes fajta, a helyi tenyésztésű, lovakat értjük az összefoglaló név alatt, melyek hordozzák a leírásokból ismert székely ló jegyeit.

A székely lovat Hankó Béla a következőképpen jellemzi: “ Általában arabos küllemű, középmagas állatok, jó testtartással, aránylag rövid lábakkal, hosszú, erőteljes törzzsel, igen széles szüggyel és csípővel és aránylag kis és száraz fejjel, melyet arányos, nem rövid és vastag nyakon magasan hordanak. Egészben véve tehát szép állatok, melyek éber fültartással, nagy szemekkel és táguló orrcimpákkal figyelik a világot, és a szekerek sokszor igen nehéz terhe elé fogva megadással és nagy kitartással viselik az igát. … mindegyiken meglátszik, hogy igen sok keleti vér van bennük…”.

Megbújt azonban ott a sorban egy másik, aranyosan csillogó, piszkos fakó hátas is. Szeder, a fáradhatatlan, de annál nagyobb szívvel rendelkező lovacska. A Kárpátok pónija. A hucul. De tényleg az. Otthonosan mozgott a levegőfaló kaptatókon, a vízfolyásokon, de ha ugrani kellett (meg akkor is ha nem) megállta a helyét szélsőséges terepviszonyok közt is. 


A Nemzeti Génmegörző és Biodiverzitás Központ így jellemzi: “A hucul ló nevét a Keleti-Kárpátok hegyvonulatában élő hucul népről kapta. Ősi lóféle, mely az európai területeken élő vadló,– vagy más néven Przewalski ló – jegyeit egyaránt magán viseli. A hucul is 130-145 centi marmagasságú, színezete is hasonló az előbbiekhez. Így aztán még a laikus szemlélődő is látja, hogy nem szokványos lóval akadt dolga. Ősi, sokak által primitívnek nevezett fajtákra jellemző ez az apró termet, nehéz, csontos fej, húsos pofák. Dús a sörénye. A hát hosszú, széles, jól izmolt, a far rövid csapott. Lépése rövid, lábait magasra emeli. Vágtája jó, hátsó lábain könnyen emeli testét és jól ugrik. Igazán előnyös tulajdonságai a hegyes, nehéz terepen mutatkoznak meg.”

A vándortúra végén szerencsére nem vezetett sietős út a reptérre sem. Lehetőségünk volt megismerkedni a korondi bazársor különleges kínálatával, a világhírű korondi kerámiák múltjával, jelenével és jövőjével, az egyedülálló mintakincsekkel is. Saját kezeink közt érezhettük meg milyen az amikor a helyi agyag az ujjaink közt keres új formát magának, és bizony azt is, milyen könnyen ki is szökik onnan. A közeli Korondi Unikum sósfürdő gyógyhatásait is megtapasztalhattuk, ahol a jelenleg elérhető írásos emlékek nyomán először palackoztak ásványvizet is. A fürdő szomszédságában található szeszélyes forma, a Csiga-domb, a Kárpátok legnagyobb aragonit lelőlehelye, a székely gyémánt szülőhelye, ma természetvédelmi terület, kilátójáról megcsodálható a környék madártávlatból is. Az esti főző workshopra közösen készültünk, a világ legjobb túrógombócát készítettük el, Panni iránymutatásai alapján, melyhez a kert végéből friss szedret szedtünk, ami méltó kísérőnek bizonyult.

Bő másfél hét Erdélyországban, az életrekelt mesevilág lóháton, a medvék és a misztikumok földjén egy igazi bakancslistás történet, ahol az ember lelke sem marad üresen. Igazi lélekreszóló élmény, ahol a kárpátok egyedi mintakincse költözik az ember szívébe is.

Csak néhány lovas, és néhány túra nyílik meg minden évben! A Lóháton a világ csapatával 2026. 08. 20 - 28 között utazhat 6 lovas, érdemes mielőbb jelezni a részvételi szándékot!

További időpontokért kattintsatok az alábbi linkre:

https://www.transylvanianhorsetrails.com/trails-bookings/