A Nomád lovasudvar hátasai Székelyföldön

Nagy Zoliról, erdélyi lovas vendéglátónkról és családjáról már esett szó korábban. Ő maga is kiváló bemutatkozókat ír, angol és magyar nyelven egyaránt. Ők a Nomád lovasudvar, Korondon. Sokan csak úgy emlegetik, a korondi Zoli.

Számára a lovak jólléte, a lóhoz méltó élet biztosítás, egyfajta hitvallás. A hozzá került hátasokat családtagként kezeli, és természetük szerint tartja. A Kárpátok ölelésében különleges, vegyszermentes, sokszínű legelő biztosítja a napi táplálékukat, amely tele van élettel. Istállót nem látnak, félrideg tartásban élnek, vagy szabadon. Télen vastag szőrkönypenyt növesztenek, melyen megpihen a hó is. Szomjukat friss forrásvízben tudják oltani lépten nyomon. Ennek a csodának lesznek részesei a Lóháton a világ szervezésében nyáron két csoportban, több lovas is. 

Lássuk a ménes tagokat név és fajta szerint is, a gazdájuk tolmácsolásában:

“Nálunk a ménesnek mindig volt lelke - kezdi a mondandóját Zoli - és sokáig ez a lelket három szürke ló tartotta össze.

Bubi, Csillag és Kádi - ők voltak a vezetők. A régi motorosok. Az igazi alapcsapat.

Nem is csoda, hiszem régóta együtt vannak, és mindhárman több mint egy évtizede a kis ménesünk részeként működnek. 

Bubit 11 éve nevelem, tanítom, dolgozom vele, vagyis “kínzom”. A másik két szürke kanca pedig legalább 15 éve él velem, Csillag egy lipiciai és Kádi egy arab telivér. Bubi felett elteltek az évek, ő egy kicsit félrevonulva él már… külön csapatban Anikóval, a tehénnel. Mire érkeztek, a tervek szerint visszatér a ménesbe, az övéihez.

Fotó: Czire Alpár

A többi ló, aki nektek is hű társatok lesz a hegyekben, szépen sorban csatlakoztak ehhez a családhoz. Szeder, a Kárpátok pónija, egy kis zsufafakó hucul volt az első. Helyes kis fickó, jó természet, igazi kedvenc. Mindenki szereti. 

Manyi, ő egy idősebb székely ló, négy éve érkezett a csapatunkba, egy igazi “öreglány”. Az a fajta, aki rácáfol a korára. Energikus, könnyedén mozog és olyan kényelmes, hogy az ember mosolyog rajta lovaglás közben.

Aztán ott van Sári. Hát ő a k..rva. Arab félvér. Tüzes vére hajtja, mindig menni akar, sosem alszik ki a lángja, mindig van benne “még”. 

Aztán ott vannak a fiatal fiúk, székely lovak. Összesen négyen. Rájuk kicsit úgy tekintek, mint mentett lovakra. Ha nem kerülnek hozzánk, jó eséllyel nagyon szomorú sors vált volna rájuk. 

Gipsy volt az első. Amikor jött mindentől félt, de ez nem tartott sokáig. Megtanult bízni és ma már egy igazán jófej, stabil ló. Zorró pedig idővel átvette Bubitól a vezérmén szerepét, ő lett a biztonsági főnök. Szép lassan természetesen, ahogy ez a lovaknál lenni szokott.

Peti és Bandi tavaly érkeztek, egyszerre, mindketten székely lovak. Épp hogy felnőtt lónak számítottak, de már az első szezonban rengeteget tanultak élesben a túrák alatt. 

Mind jófej, ügyes lovak és szépen formálódnak ahogy telik az idő. Tapasztalatot szereznek, érnek, okosodnak - évről évre egyre jobbak. 

Ez a mi ménesünk - zárja a szót Zoli  - Nem szalon. Nem tökéletes. Hanem igazi. Élő. Lélegző, és minden ló mögött ott van egy történet. Lakik egy lélek.”

Fotó: Czire Alpár

Csatlakoznál ehhez az élményhez?

2026. július 25 - augusztus 2 -ig még van néhány szabad nyereg, a többi már csak kihalásos alapon elérhető.