Útibeszámolók 2. - Lóháton Szicíliában
- Éva Ledniczky
- Aug 3
- 4 min read
Szicília a Földközi-tenger legnagyobb szigete, Olaszországi régió, mely a csizmán túl lakik. Első sorban a gazdag történelmi és kulturális örökségéről híres. Miért érdemes lóhátra pattanni a szigeten és hol? A Lóháton a világ csapata utánajárt.
Az ezer éves egzotikus fák, narancsillatú levegő, az álmatlan vulkánok és a Keresztapa földjén jártunk 2024. júliusában. Szicília szigetét megérdemelt tisztelet övezi, mely a természeti erők szokatlan találkozásának és a fajsúlyos legendák különös egyvelegének egyaránt köszönhető. A hegylakó sánta kovács és az álhatatos bálványtagadó szűz kézfogójába sejtelmesen kúszik be az Artúr- mondakör és a kalandozó hunok legendája is. Legalábbis ami helyi idegenvezetőink szava nyomán a lelkünkbe vésődött.
Kalandozásaink első mérföldkövének tekinthető az első találkozás a dél-olasz vezetési
kultúrával, mely az erősebb kutya elvén működik. Ösztönszerűvé vált hamar a vezetés, ahol gondolkodni nagyon nem volt idő. Stílusos Renegade Jeepjeinkkel mentünk át tökön-paszulyon. Szűkös 5 napba belesűríteni Szicíliát már-már tiszteletlenségnek tűnhet, amellett, hogy lehetetlen is a vállalkozás. Mi megpróbáltuk. Kétszer lóhátra is pattantunk.
Az Aci-Trezza villámkészítő Küklopszai, illetve vulkanikus tevékenységek során kialakult sziklaképződményei körül tettünk egy spontán kört egy lélekvesztő ladikon. Énekszót kaptunk, tengeri körítéssel, ott ahol Poszeidon, a tengeristen szigonya és Hádész az alvilág urának láthatatlanná tévő sisakja is készül. Az ő örök nyughelye fölé emelték a legenda szerint az istenek az Etnát, mely először egy vértanú nő, Szent Ágota lábanyomán tört ki állítólag.
A szárazföldön elfogyasztottuk első helyi, ígéretes kávénkat és nekivágtunk az Etna déli lejtőjének, autókkal. Az éppen kitörni készülő vulkán egyik déli kráterszélén tettünk egy rövid sétát, magunkba szívtuk a lélegzetelállító panorámát, hallgattuk a hegy néma zsörtölődését, és elfogyasztottunk egy egész jó, de felejthető ebédet. A természeti erők fantasztikus erejéről tanúskodtak a megkövült lávafolyamok, a vulkán oldalában. Olyanok ezek a vulkánok mint a hisztis nő, pöfékelnek, kitörögetnek de olyankor még bármi lehet belőlük. A dél olaszok pedig ezeken laknak, s bár itthon a drámafüggő média már beszámolt esetleges halálhírünkről, a sorban kitörő vulkánok mentén, mi úgy voltunk vele, hogyha az olaszok nem drámáznak, akkor mi se.
Ha ők menekülnek, na akkor mi is. Egyébként reggelre kitört a Stromboli is.
Minket azonban érezhetően a tenyerén hordott a jóisten négy napig Szicíliában. Köszönet és hála.
Az utunk innen a Szikáni hegyek szívébe vezetett, ahol már a lovaink vártak. A hosszú út végén, házigazdánk és családjának vendégszeretete másodpercek alatt feloldotta a fáradtságot, melynek helyére kíváncsiság költözött. Francesco, a Sikani Horse Trek gazdája, a vendéglátónk, dédapjának a birtokát élesztette újjá, ahol a szállásunk egy régi, felújított bakterházba kapott helyet.
Lovai közel 60 ha területen tengették hétköznapjaikat, amikor éppen nem a ház melletti tágas karámokban várták a hely, a természet és a lovak szerelmeseit. Két rövid napra a családjának részei lettünk mi is. Normálissá lassult az idő múlása már az első lélekmelengető szicíliai napfelkelte alkalmával. A hegyeknek lóháton 12-en vágtunk neki helyi tenyésztésű lovak hátán, mely tenyészprogramba szicíliai vadlovak is bekerültek a közelmúltban A mi hátasaink arab telivérekkel keresztezett hidegvérűek voltak. Rövid, félnapos kilovaglásunk alkalmával a Sikani hegyek egyik tekintélytparancsoló csúcsát másztuk meg. Lóháton olyan hegyvonulatokon át vitt az utunk, mely hegyeknek lentről nem látszott a teteje, fentről nem látszott az alja. A kettő között pedig szabad szemmel látható út nem vezetett.
Helyi túravezetőnk élő helytörténeti lexikonként ontotta magából a hegyek és a fák üzenetét, élettel és lélekkel töltve meg a kirándulásunk minden pillanatát. Egy kis jóleső szieszta után folytattuk az utunkat a tenger irányába, mely a következő napok bázisává is vált.
Listát kezdtünk vezetni a Mit nem néztünk meg Szicíliában címmel, majd bevettük Palermot is, ahol első utunk a hívogató fikuszok kertjébe vezetett. A botanikus kertről kiderült hamar, hogy Európa legöregebb fa különlegességeit őrzi, csak olyan olaszos rendezettséggel.
Az utunk fregolival és száradó ruhákkal összekötött épületek között vezetett tovább, huzatos sikátorokban. A napot egy könnyű, énekszóval kísért vacsorával zártunk, aztán kicsit belecsúsztunk az éjszakába is. Másnap egy hosszúrányúlt fürdőzéssel múlattuk az időt Cefalu környékén homokos partokon.
Következő lovas kalandunk egy eltévedéssel kezdődött, mely borítékolható volt egy szigeten, ahol a gps inkább hátrány, mint előny.
Szícília lobogó jelképe, a medúza fejű, háromlábú lény napsárga és bíborvörös zászlója fogadott minket és a Ride Sicily, tapasztalt túravezetője, Alex Morillo, aki évtizedek óta járja a vidéket lóháton, keresztül - kasul mindenen. Tekintettel a nem kalkulált eltévedésre egy rövidebb túrát választottunk, majd arab félvér lovak hátán vágtunk neki a következő hegynek. Az átlag ezer méteres hegykoszorú látványát többször megtörte a tenger végtelen kékje. Kilátásra ezúttal sem lehetett panasz.
Olyan helyeken, sziklaszirteken vittek el szuszogás és lábremegés nélkül edzett kis hátasaink, ahova normális ember gyalog sem indult volna el, nem, hogy lóháton. Gibilmanna 11 fős településére vitt az utunk, a Madonie Nemzeti Parkba. A település neve, az arab Gibel el Iman szóösszetételből ered, melynek jelentése a hit hegye. Számos történetet, legendát őriz ez a zarándokhely is, melynek patrónusa, védőszentje is van, mint minden tisztességes Szicíliai településnek.
Kellemesen elfáradva vágtunk neki a búcsúestének, egy spontán kialakult Fiestán, közel a szálláshelyünkhöz. Ahol nappal autók jártak, székek, asztalok kerültek a utakra. Felcsendül a zene is, és nagyon baráti hangulatú dínom-dánom kerekedett, jóleső eszem-iszommal.
Egy mondatba összefoglalva, Szicília, az álmatlan vulkánok földje a visszatérés vágyát adta, ahol jó volt lovagolni is, de nagyon jó volt vendégnek lenni is.
Comments