Kik visznek lóháton a világ körül? 4.rész

Ebben a sorozatban bemutatjuk azokat az embereket, akik a „Lóháton a világ” útjain nemcsak útvonalat, hanem biztonságot, ritmust és lelkierőt is adnak a csapatnak. A mai részben Otyehel Kriszti története következik: hogyan lett egy figyelmes gesztusból – egy társ kórházba kísérése Mallorcán – hivatás, és miért hiszi, hogy egy idegen országban, egy „vadidegen” lóval is valódi kapcsolódás születhet.

“Hogyan lettem guide a Lóháton a világnál?”

A nevem Otyehel Kriszti, és évek óta Dernovics Katával utazom. Egy mallorcai utunk során történt, hogy az egyik ismerősünk – bár kobakot viselt – beütötte a fejét, megszédült, kivizsgálásra volt szükség. Mehettem volna a többiekkel a tengerpartra, mégis természetes volt, hogy elkísérem a legközelebbi kórházba. Fontosabb volt, hogy jól legyen.

Amikor hazaértünk, Kata megkeresett: tetszett neki, ahogyan reagáltam a helyzetre – nyugodtan, cselekvőn, emberségből. Megkérdezte, vállalnék-e külföldi csapatvezetést. Ez volt a pillanat, amikor az utazó társ szerepéből guide-dá léptem.

Otyehel Kriszti

18 év lóval – és a tanulás, ami sosem ér véget

Több mint 18 éve lovagolok – megszakításokkal, különböző élethelyzetek között. Minél több idő telt el, annál inkább értettem meg: ez a világ kimeríthetetlen tanulás. A lovaglás mellett elvégeztem ló stresszpont masszázs és meridián tanfolyamokat – mert közelebb akartam kerülni a lóhoz nem csak a hátáról. Őszintén: könnyebben kapcsolódom lovakhoz, mint emberekhez. Akkor miért viszek csoportokat?

Azért, mert meg akarom mutatni: idegen országban, idegen lóval is megszülethet az a különleges, bizalmi kapocs, ami egyszerre emel és csöndesít el. Ha a velünk utazók akár egy szeletnyit átélnek ebből, az nekem már boldogság.

Sky – a marokkói történet

Marokkóban találkoztam Sky-jal. Az első felülésnél bepánikoltam. Nem tudom, miért – mások szerint jól lovagolok, oka nem volt. Mégis, nem akartam felülni. Aztán valami megtört. Először csak elhittem, hogy bízhatok benne. Vízparti vágta lett belőle – olyan, amit nem felejtek el.

Másodszor, amikor visszatértem, a tulaj is velünk jött terepre.

– Kérsz pálcát? – kérdezte.– Pálcát? Minek? – csodálkoztam.– Sok kezdő lovas ült rajta a héten, lusta lett.– Nem kérek. Érzi, ki ül rajta. Tudja, hogy szállhat velem.

És szállt. Egyesével vágtáztunk a parton – és Sky pontosan tudta, mikor kell felemelnie.

Mit jelent számomra a “guide” szerep?

• Biztonságot: jelenlétet, amely mellett a többiek bátran átadhatják magukat az élménynek.

• Ráhangolódást: a helyi lovak, emberek, szokások tisztelete nélkül nincs valódi kapcsolódás.

• Tanulást: minden út új tananyag – ló, táj, kultúra.

• Közvetítést: lefordítani a lovas jeleket, a táj üzeneteit és a csapat rezdüléseit egymásnak.

Szeretem látni a lovasok és kísérők arcán azt a pillanatot, amikor megérkeznek önmagukhoz – legyen az a parton, a hegyek között, vagy egy csendes istálló-sarokban, friss alom illatában.

Miért a Lóháton a világ?

Mert Kata víziója a folyamatos fejlődésről szól. Minden út tanulási lehetőség: új terep, új ló, új helyi szakember. Úgy érzem, a feladatom támogatni ezt – emberséggel, figyelemmel, rendszerrel.

„A bizalom nem ajándék, hanem közös munka. A lóval és egymással.”

Kriszti az Ő hátasával

Zárás – egy kicsit mindenkinek

Ha jössz velünk, nem ígérek csodát. Teret ígérek: ahol a ló, a táj és te egymásra hangolódtok.Lehet, hogy az első nap csendben keresed a ritmust. Lehet, hogy a másodikon már mosolyogsz a szélben. És lehet, hogy a harmadikon te is elhiszed: a kapcsolódás valóban létezik – idegen országban, idegen lóval is.

Találkozunk a parton. Vagy a hegygerincen. Vagy ott, ahol épp rád vár a saját Sky-od.

— Kriszti