Útibeszámolók 8. - Visszatértünk Portugáliába

Egy lovas baráti csapattal 2024. októberében, kicsit újragondolva a Lóháton a világ évek óta nagy sikernek örvendő portugál lovastúráját, visszatértünk az elveszett álmok földjére, ahol néhányat megint sikerült megtalálni közülük. Portugália, egy csábító, romantikus ország az európai kontinens szélén, ahol az Atlanti-óceán hatalmas robajjal éri el a titokzatos homokos partokat, az ég felé törekvő sziklákat, vagy a dicsőséges múlttal, de annál bizonytalanabb jelennel átitatott kis- és nagyvárosokat. Frissítő óceán, napsütés, jó hangulat és luzitán lovak kísérték az egyhetes lovas kalandot.

Morgado Lusitano, Lisszabon, Portugália

Október végén, egy pénteki napon, a kora reggeli órákban landoltunk Lisszabon repterén és átvettük felejthető, de gazdaságos városi terepjáróinkat a már ismerős autókölcsönző partnerünktől. Szállásunkat negyed órán belül terveztük megtalálni a Morgado Lusitano patinás épületegyüttesei közt, a fehér borairól híres Bucelas borvidék szívében. A Lisszabon környéki autópálya felhajtók labirintus szerű felépítménye időben azért kicsit átírta a programot. Aki nem oda születik, az nem biztos, hogy meg tudja ugrani ezeket rendes időkeretek közt.

Megérkezni azonban nagyon jó volt. Fantasztikus kilátás, egy spontán portugál ebéd a kerekasztalok körül és egy rövid birtokvezetés, egy nagyon különleges, családi hangulatú lovas birtokon. A gyors felfrissülést követően utunk a portugál királyok üdülőhelyére, Sintrába vezetett, mely Lisszabontól kevesebb mint 30 km-re található. Paloták, kastélyok lakják a város szívét tucatszám, melyeket egyik oldalról erdő, a másikról az Atlanti-óceán határol.

A Quinta da Regaleira - Manini, olasz főépítész legellentmondásosabb portugál kísértetkastélya. Ezzel a misztikus különlegességgel indítjuk útjára emlékezetes portugál kalandjainkat, a sikeres parkolóvadászat eredményeképp. Az excentrikusan díszített palota és titokzatos kertjei, földalatti járatai, szökőkútjai, barlangjai és szobrai alig bejárhatók, mert minden út a titokzatos szimbólumokba vezet. A parkban van egy kiterjedt rejtélyes barlangrendszer is, ami átkelést biztosít földalatti termekhez, a kápolnához, vízeséshez és egy tóhoz, továbbá a torony alatti Léda-barlanghoz. A kútba 27 lépcsőfok vezet, melyek úgy vannak kialakítva, hogy a Tarot misztikáját idézzék fel. A palota építészeti értelemben román, gótikus, reneszánsz jellegzetességeket egyaránt mutat, sőt szándékosan megmutat.

Quinta da Regaleira, Sintra, Portugália

A település rengeteg lélegzetelállító kilátóponttal rendelkezik az Atlanti-óceánra, fürödhető és magasról nézhető homokos partja egyaránt van több. A kolosszális hullámok látványa, a sűrű, sós levegővel párosulva egy mély lélegzetvételnyi betekintést enged a dicső múlt portugál hajósainak megvalósult és meghiúsult álmaiba egyaránt.

Természetesen a közös, már-már hagyományosnak mondható lábáztatás az óceánban ezúttal sem maradhatott el. Az első napot a csapat annyi felé zárta, ahány autónk volt. Ki-ki a Cabo de Roca világítótornyánál töltekezett, mely a kontinens legnyugatibb pontja, míg mások egy sikeres halászat eredményeképp ejtőztek valahol a parton, és hódoltak a gasztronómiai különlegességeknek.

Első közös reggelünk kilátással a Tajo folyóra kalandosan indult, lovaglással kezdődött portugál fajtákon. A berber ősökkel rendelkező Lusitano lovak, a lovas bikaviadalok szereplői voltak régebben, elegáns megjelenésű, stabil idegrendszerű munkalovak. Küllemi jegyeikben és temperamentumukban az andalúzokhoz hasonlóak, fontos szerepet töltöttek be a portugál katonai lovasság életében is. Az exkluzív lovas nyaralások alkalmával, melynek ez a tenyészet, a Morgado Lusitano otthont ad, olyan magasan képzett lovakon tanulhatnak a lovasok, melyek halandó ember számára ritkán adatnak meg lovasiskolai körülmények között. Négy lovas párosunknak volt alkalma belekóstolni a díjlovaglás és a Working Equitation világába is. Náluk ez ott olyan, mint nálunk a lovasíjászat. Ebben ők a legjobbak, lelki sajátosságuk is, nem csak hagyomány.

Az edzések angol nyelven zajlottak, illetve a túraszervező ménesgazda tolmácsolásában. Az adrenalinfüggők eközben kocsikulcsot kaptak és egy kis létszámú privát túra keretében felfedezték későbbi óceánparti lovaglásaink helyszínét, ahonnan életreszóló élményekkel tértek vissza a lovas kúria biztonságot adó falai közé. A világ egy olyan szegletében jártak napközben, ahol a természet és a civilizáció örök harcában úgy tűnik, hogy az előbbi még mindig egy orrhosszal vezet.

Díjlovas edzés, Morgado Lusitano, Lisszabon

Az élménybeszámolót borkóstolóval fűszerezett portugál sajátosságokból készített többfogásos vacsora kísérte, méltó zárást adva egy olyan napnak, ahol nagyon sok régóta dédelgetett álom vált valóra.

Alentejo tartományban, vagyis a Tejo folyón túli földek felől köszöntött ránk a portugál indián nyár a kora reggeli órákban. Korai, de annál kiadósabb közös reggelink után autóba pattantunk, és célba vettük a nagy hajósok országának legszebben aranyló homokos partját.

Az a megtiszteltetés ért minket, hogy a lótenyészet, illetve a lovarda vezetője személyesen vezette az aznapi túránkat. Luis Lamas, a tulajdonos, jónéhány éve maga is versenyzett és military szakágban alkotott maradandót és igyekszik a minőségi lovasturisztikai igényeket kiszolgálni a térségben, fenntartható, környezettudatos módon. Egyébként lóspecialista állatorvos is, aki gyakorlatát Marokkóban szerezte. Néhány lelkileg elég megterhelő történetet meg is osztott velünk a közös lovaglás alkalmával, és persze néhány szórakoztatót is.

Hátasaink luzitán lovak és telivérezett társaik voltak, akik szabadtartásban élnek mikor épp nem visznek senkit a hátukon. A kiépítetlen 64 km-es Nemzeti Park egy kicsiny part menti szakaszán kezdődött a túránk, a túravezető, az időjárás és az óceán közös engedélyével egy közös hosszú vágtával. A lovak és a lovasok biztonságát szem előtt tartva voltak bizonyos szabályok, amiket be kellett, vagy kellett volna tartani. Portugália nem Marokkó, a lovak nem mének és mélyebb a homok is, könnyű bukni, ha pedig nagyon gorombán fúj a szél, a nagy hullámok ellehetetlenítik a gyorsabb tempót. Az élmény mindenképp életreszóló, gyalogosan is, de lóháton pedig igazán különleges ajándék a sorstól. A lóállomány egy része saját tenyésztésű, a másik része mentett jószág, akiket a fizikális vagy mentális földi lópokolból rehabilitáltak vissza az életbe, a tulajdonos szintén állatorvos testvérével szoros együttműködésben.

A parttól a környező elárasztott rizsföldek felé vitt az utunk, ahol azon lovas lelkek is megnyugvásra leltek, akik ezt a megnyugvást csak bizonyos adrenalin szint felett szokták érezni. A piknik ebédünk legemlékezetesebb pontja a lovak snack time-ja volt, ahol a paratölgyekről lehulló makkot dézsmálták rendkívüli lelkesedéssel. A véletlen vega ebédet teljes mértékben újrahasznosított és lebomló csomagolásban kaptuk, mely a környezettudatos szemlélet egyébként szívmelengető módon átjárja az európai kontinensnek ezt a végét.

Másnap reggel délre vettük az irányt. Sines után ha elindul az ember a parti úton, onnan már nagyon nehéz tévedésbe esni. Jobb kézre mindig az óceánnak kell lenni, és ahol szebb, hívogatóbb partszakaszt talál, ott meg kell állni. Bár az óceán 18-19 fokos volt, hívogató hullámainak nem tudott ellenállni lovas csapatunk. A napsütésre nem volt panasz, igazából a vízre se. Pancsolás, titkos barlangok felfedezése, és pazar kilátás övezte a napunk jelentős részét.

A vizes kalandokat méltó módon, egy nagy csapatos tereplovaglással zártuk, korábbi parti lovaglásaink helyszínén, mely az elvárásoktól egy kicsit eltérő összképet mutatott, de más szempontból pedig messze túlszárnyalta azokat. A portugál naplemente, az Atlanti-óceán és a lovasokat néhol derékmagasságban elérő másfél méteres hullámok, nagy visongatássokkal és kitörő örömmel kísérték a több kilométeres lovas fürdőzést a lakatlan partszakaszon. Itthon nincs óceán, a gyermeki énje ilyenkor mindenkinek szabadon megmártózik a tajtékos hullámokban. Lóháton.

Ezzel a szívmelengető élménnyel újra búcsút vettünk a már ismerős lovaktól, ettünk este egy felejthetőt és nyugovóra tértünk, az újabb kalandokkal kecsegtető holnapig.

Újabb eukaliptusz illatú napfényes reggel köszöntött ránk, a portugál vidék emlékezetes déli tájai felé. Korai közös reggelink után megint kettévált a csapatunk egy kis időre. A delfinsimogatós álmokat dédelgető különítmény, játszani, pancsolni indult Európa utolsó fogságban élő delfineihez. Az etikai része a programnak úgy hangzik, hogy sérült, mentett palackorrú delfinek köré szervezik a programokat, akik szabadon nem élnének meg, ettől még ott fogságban, akváriumban tengetik mindennapjaikat és terápiáznak. Felhívják a figyelmet fajuk jellegzetességeire és közelebb hozzák az embert az óceánok élővilágához.

A profizmus itatja át a szervezett program minden percét, életreszóló élményeket és megvalósult álmokat garantálva a résztvevőknek.

A csapat többi tagja sem tétlenkedett és a Benagil-barlangokhoz vették az irányt, ahol tengeri kajakokkal hajították a hullámokra a vizi kalandra vágyókat, bár elmondták, hogy a nagy hullámok miatt a nap nem a legideálisabb erre a programra. Mivel a telefonok információ tartalma túl nagy értéket képviselt ott a csapat további utazására tekintettel, azok inkább a parton maradtak. Emlékül a szívünkbe zárt élményeket hoztuk.

Több barlangba is lehetőségünk volt beevezni, a partraszállást azonban már nem engedélyezik a legtöbb helyen a jelentős túristaforgalom okán. Megcsodálhattuk a vízről a titkos strandokat, partokat, különleges sziklaképződményeket.

Várakozással telve érkeztünk portugál lovas kalandjaink utolsó állomásához. A természetvédelmi terület, amelyet bejárhattunk közel 200 madárfaj otthona az a közel 50 ha terület. A Lagoa de Salgados madárvilágát csodálhattuk részben meg, a homokdűnékkel határolt vidéken, és hozzájárultunk ahhoz, hogy ott se legyen golfpálya a madarak természetes élőhelyén. Mindez kompenzálta azt a lovas élményt, mely egy picit alább maradt ahhoz a színvonalhoz képest, amihez egyébként Portugáliában hozzá vagyunk szokva.

Az utolsó közös reggelünk Portugáliában egy picit erőszakosan indult, amikor szinte egy teljes napot Lisszabonban tölthettünk. A hét dombra épült történelmi főváros, az UNESCO világörökség része, közel 3 millió embernek ad otthont. A reggeli mellett gyújtogatásról és az erőszak éjszakájáról tudósított a CNN a portugál fővárosból, melyet kellemes október végi 27 fok kísért. Gyors checklist: a repülők felszállnak, házigazdát megkérdezni és kijelölni a turisták által valószínűleg biztonsággal látogatható városrészt.

Így a rémhírek ellenére, kellő hiteles információval útrakeltünk és egy napos szabadfoglalkozás során több csapatban bevettük békésen Lisszabont. Ki-ki a híres 28-as villamost vette célba, a belémi portugál sütit, a libegőt, a méltán világhírű Óceánáriumot vagy éppen a 17 km hosszú híd mellett épült Vasco de Gama - Babylon nevű, vitorlást formázó tornyát, mely páratlan kilátást biztosít a Tagus folyó partjáról.

Az esti órákban, átvergődve a forgalmas városon csendbe indultunk el Magyarországra, megint egy olyan közösségi élménnyel gazdagodva mely még nagyon hosszú ideig napfényt és kacagást fog csempészni a szürke hétköznapjainkba. A mérleg pedig ismét a megvalósítható álmok irányába billent el, az eltemetettekkel szemben.

2026-ban visszatérünk, velünk tartasz?