Útibeszámolók 1. - Lóháton Andalúziában

Spanyolország legdélibb tartománya, autonóm közösség, ahol Európa és Afrika partjai szinte összeérnek. Az egymást követő civilizációk, világhírű hajósok, festők és költők alakították ki a mai arcát. A kéklő Atlanti-óceán hófehér partjai és az andalúz, bikatáncoltató lovak tánca kihagyhatatlan célponttá vált a Lóháton a világ lovas közössége számára is.

2023. októberében az andalúz lovak világába nyerhettünk betekintést a Lóháton a világ csapatával, és az aranyló homokos óceáni partszakaszokon vágtázhattunk önfeledten a naplementében. Egyébként vasalatlan lovakon. Tartsatok velünk egy tüzes élménybeszámoló erejéig!

Ütemesen pásztázó fénycsóva törte meg a csillagos égbolt monoton rajzolatát Európa azon szegletében, ahol kelet és nyugat volt hivatott találkozni. A Cabo de Trafalgar világítótornya mutatta az utat egy tucatnyi lovas számára a megvalósuló álmaik küszöbén.
 Az első szemérmetlenül szép napfelkeltét gyorsan követte az első út is lóháton.

A Playa el Palmar nem túl frekventált partszakaszára védett homokdűnék közt vezetett az út lóháton. A közel hét kilométeres területet az Atlanti-óceán partján az angol leírások, csak “clothing optional” jelzővel illették. Szerencsére lovagolni lehetett ruhában is.

A felvezető lovas akkor nem koptatta andalúz ló hátát az élen, inkább egy elektromos motorral kísérte ki a csapatot az apályos területre, talpig feketében. Spanyol kalap, lovas csizma és egy messziről is jól látható díjlovas pálca volt keresztbetűzve a hátán. Elérve az óceán hullámait, a kalapos-motoros felvezető megálljt intett a bal kezével, majd két lábfejét pipálva a homokba helyezte, becélozta a trafalgari világítótornyot és gázt adott. Kijelölte a pályát.

Fotózkodás, ringatózás lóháton az óceánban és egy kényelmes séta vezetett a parton bemelegítésként, mielőtt néhány lovas álom életre kelt, és vágta jármódban is felfedeztük a partszakaszt.

A szabadság szele mindenkit megérintett az Atlanti-óceán partján, ahogy lóvágtában

érkeztünk a naplementébe. Teltek a napok és vissza-visszatért a tett helyszínére a kis csapatunk jóleső ismétlésért. Az élmény nem tudott megkopni. Fújt a szél, élt az óceán, fel-felszökött az adrenalin is, néha egy-egy szörfdeszka is becsúszott a lólábak közé. Kinyílt a dél-spanyol lovas világ szépen lassan.

A lovas élmények sora azonban nem ért véget az óceán partján. A lovassportok királynője ugyanis keringőre hívta a csapatot az andalúz napfelkeltében. A Royal Center Hipica, Cadiz tartomány díjlovas központjában tartott edzés pirkadatkor minden résztvevő számára új perspektívákat nyitott és kimeríthetetlen motivációt adott a későbbi otthoni munkához is.

- Ezért a lovas érzésért megérte Cadizig jönni és nyeregbe szállni! - hangzott az egyöntetű vélemény. A Royal Andalusain School of Equestrian Art szellemiségében képzett kivételes sportlovak mellett üdítő lélekjelenséget lehetett megtapasztalni. Az idős, nyugdíjas lovak is helyet kaptak a létesítményben, melyről az edzés végén egy kis erdei séta során ki-ki a maga andalúz ménje hátán meg is győződhetett.

A lovas kulturális élmények sora itt még mindig nem ért véget. A látogatás a Campo Abierto hagyományőrző, évszázados múltra visszatekintő családi lovas birtokon már a lehetetlen határokat is átlépte. A bikatáncoltató andalúz lovak évszázados hagyományába nyertünk betekintést, ahol előttünk nem is lovagoltattak.

Az öt érzék földje, ahol a legjobb spanyol borok készülnek, 450 ha-os birtok, ahol a Torrestella harci bikák, és Alvaro Domec táncoló lovai ha nem is együtt legelnek, de együtt élnek. Nem ismertük a helyet, így kivételesen nem ült mindenki lóra, a férfiakat küldtük a harci bikák közé lóháton. A családi vállalkozás birtokgazdája, aki maga is tradicionális rejoneador a saját lova hátán vezette körbe azokat, kiknek rendkívül képzett és gyönyörűen előkészített hátasok jutottak. Az életreszóló élményt egy vérmentes bemutató követett, már a teljes csapat részére. Aki igazi vaquero lovak hátán szeretne egy mély, sallangmentes lélegzetet venni a spanyol lovas hagyományokból, annak kihagyhatatlan élmény. Ígéretet kaptunk és adtunk is, hogy legközelebb a hölgyek is lóhátra ülnek.

A táncoló andalúz lovakat, vagyis a Royal Andalusian School of Equestrian Art lovas showját mikor Jerezben megtekintette a lovas csapat, már ismerősként köszöntek vissza egyes bemutató elemek, a hagyományok és azok a bizonyos gyökerek.

Lómentes programokból nem sok jutott, de a brit koronagyarmat, Gibraltár meglátogatása amolyan kellemes kötelezettségként illeszkedett a lovas kulturális elemek sorozatába. A kifutópálya, ami autóút, a Rock of Gibraltár szabadon élő majmai, a nyüzsgő kikötővárosra jellemző hamisítatlan brit hangulat, a Fish and chips, a lélegzetelállító panoráma, a karnyújtásnyi távolságra tűnő afrikai partok, olyan legalább egyszer az életben látni kell bizonyossággal töltöttek el mindenki.

Milyen emlékeket adott a St Michael Cave auditóriumának központi figurája, egy óriás cseppkőangyal? Mit adtak a fényjátékok, a mitikus történetek az alvilág bejáratáról, a marokkói alagút legendájáról és számtalan szürreálisnak tűnő élmény, mely a valóság határán lépdelt? Talán ezek a folyamatok emberi léptékkel nem is felfoghatóak.

Ti mit gondoltok? Térjünk vissza arra a vidékre, hol az utolsó leheletükig harcoló robosztus bikák növekednek, az andalúz lovak táncra perdülnek és megterem a világ legjobb borait adó szőlő is?

Arra a helyre, ahol állítólag a legszilárdabb barátságok köttetnek.