Lovas kalandok a jósvafői hucul ménesben - élménybeszámoló

Szabados Csaba - Túravezetőnk

2025. november utolsó zimankós hétvégéjén egy különleges meghívásnak tettünk eleget a Lóháton a világ hazai kitekintésében. Kis baráti társaságunk egy rendkívül jókedélyű lovas kaland részesei lehetett. Ábrahám Vivien régóta aktív lovasa a lovas közösségünknek, eddig számtalan túráról készített szép képeket és megragadó élményvideókat is. Most tollat ragadott a kezébe, hogy visszaadjon egy kicsit a rengeteg élményből, melyből a jövő évre is biztosan jut majd több is a lovasainknak.

“Szőlősardói kitérőnk Szabados Csabánál 

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye észak-nyugati részén található alig 100 fős kis település Szőlősardó, amely Szabados Csaba 11 tagú hucul ménesének kínál tágas legelőt.  Lovaglásunk helyszíne az Aggteleki Nemzeti Park területén található, gazdag természeti látnivalóval, hosszú vágtaszakaszokkal, friss forrásokkal, gyönyörű erdei tájakkal és jelentős történelmi múlttal rendelkezik. 

Pihenő a havas fennsíkon

Egy 25 km-es napos lovaglás keretei között lehetésünk nyílt befogadni a hazai táj szépségét és megélni a környéket Csaba életszemléletével.

Az évekig igazított szabályos lovas ülésem - melynek értelmében a fej-hát-sarok szinte függőleges vonalban összeköthető, térdek, combok szorítanak, lábfej befelé fordul a sarok lenyomva a hát vonalában– egy nyergelésnyi idő alatt semmissé vált. 

Csaba ugyanis Füredi nyergeket használ a túráihoz, amiben a lovas szinte kinyújtott lábbal, súlypontját hátra helyezve székülésben ül a lovon. Mondván: „Ha megfelelt egy szabadságharchoz, akkor nekünk is meg fog felelni egy napos túrához.” 

Túravezetőnk egy két lábon járó történelmi, kulturális és építészeti lexikon is egyben, némi humorral fűszerezve. Túránk során annyi település nevet hallottunk, amit előtte együtt sem tudtunk volna felsorolni. Nem csak említést tett róluk, hanem történelmi jelentőségükkel együtt beszélt róluk. 

két (azaz négy) lábon járó történelmi, kulturális és építészeti lexikon = Csaba ;)

Hátasaink zömében huculok voltak, Bakony, Zénó és Kombó, nagy teherbírású és tűrőképességű ősi lófajtát képviselnek. Néhány ló a ménesben appalosa lovakkal lett keresztezve. Fejből ismerik az összes útvonalat, minden terepszakaszával együtt. Tudják hol és meddig érdemes tempót menni. 

Csaba beszámolóit csak egy rövid „NA” szócska szakította félbe, amikor is mindannyian tudtuk, hogy most vágta következik. Csaba lovai 2 jármódot ismernek, a lépés és a vágta, utóbbiban előszeretettel közlekednek.

Túránk során, átkeltünk a Jósva patakon, megnéztük a forrását és ellovagoltunk az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő Jósfavői Hucul Ménes területére ahol többszáz lóból álló ménes fogadott minket a naplementében. 

A haza vezető úton sietni kellett, hogy még világosban visszaérjünk a tanyára, így hát a falvakban is vágtáztunk. „Ami nem beton, ott bárhol lehet haladni.” - hangzott az iránymutatás

Viven és Társa a tájban való elmélyülés előtt...

Hazaérkezve fehér papírra és ceruzára számítottunk, hogy számot adjuk a túra során megszerzett tudásunkról, ám meleg étel és jó szó várt minket. Csaba több napos, félig nomád túrákat is szervez, át a szlovák területre melyek hosszabb elmélyülést engednek a helyi történelemben és saját magunkban egyaránt. Jelenleg 6 lovast tud fogadni. Tavaszra 3 csikóval bővül a ménese, érdekesség, hogy a csikók is rögtön részt vesznek a túráin, hogy minél hamarabb megismerjék a környezetüket és az útvonalakat.

Mindannyiunknak egy különleges kitekintés volt ez a túra. Csaba szenvedélye a lovaglás és a történelem, amiből minden lovas annyit vihet haza magával amennyit képes befogadni.

Írta: Ábrahám Vivien